tarkabarkablog.hu

A lecsó egy 20-ik századi híres magyar étel, a klasszikusok közé tartozik, a magyar gasztronómia alappillérjének tartják. Mivel a hozzávalók, tehát a zöldpaprika és a paradicsom is termeszthető Magyarországon, nem meglepő, hogy megszületett ez az igazán ízletes étel.        Az itthon termesztett zöldségeken felül alapvető élelmiszer természetesen a hagyma, valamint az eredeti recept szerint a kolbász. A legtöbbet publikált recepteket, valamint a leghagyományosabb receptet figyelembe véve a lecsó arányai: egy rész hagyma, két rész paradicsom és egy rész zöldpaprika.
           

Az elkészítése roppant egyszerű, a paradicsomot sikkekre, a paprikát csíkokra, a hagymát apró kockákra kell vágni. A paradicsom meghámozható. Az apróra vágott hagymát egy kevés olajon meg kell pirítani, ezt követően hozzá kell adni a paprikát, majd tovább kell pirítani. Amint megpirult, jöhet a paradicsom. Addig főzzük, amíg a paradicsom „szét nem esik”, állaga még nem szószos, illata már érezhető.
           

Az elkészült étel ezt követően tálalható, szükség szerint kenyérrel, vagy egyéb pékáruval fogyasztható. Ezen kívül a hagyományos recepten kívül azonban számos egyéb változat is létezik: kolbászos lecsó, szalonnás lecsó, de ezen felül tojásrántottával, tarhonyával, tejfölösen, rizzsel, hússal, és számos egyéb módon is fogyasztható.
           

Ez az étel nagyon egyszerűen és könnyen elkészíthető, nem kell mesterszakácsnak lennünk az elkészítéséhez. Igazán tápláló és egészséges étel, nagyon finom, számos módon elkészíthető, ezen felül laktató is. A lecsó nem csupán főételként fogyasztható, hanem például feltétként is – például lángoshoz.
           

Egy rendkívül egyszerű és ezerarcú ételről beszélünk, amely elkészítési módjának csupán a fantáziánk szabhat határt. Fogyasztható hússal, vagy vegetáriánus módon. Mivel nem tartalmaz túl sok szénhidrátot, a megfelelő módon elkészített lecsó akár még a diétába is beilleszthető.

A rakott krumpli egy olyan magyar egytálétel, amely már a 19. század óta ismert, ugyan akkoriban még töltött burgonya néven emlegették. Manapság a töltött burgonya fogalom már egészen mást jelent, ugyanis az akkoriban töltött burgonyaként emlegetett étel, hasonlóképpen, mint a manapság ismert rakott krumpli, rétegezéssel készült, manapság azonban a töltött burgonya félbe vágott burgonyákat jelent, amelyek különböző töltelékkel töltöttek.
 

Tehát a manapság ismert fogalom nagyban eltér az akkori megnevezéstől. Később az étel neve ugyan rakott krumplira változott, azonban a recept szinte az eredeti maradt. Már a töltött burgonya receptre is jellemző volt a rétegezés, amely a manapság ismert rakott krumpli alapját is képezi.

Egy olyan egytálételről van szó, amely elkészítéséhez csupán burgonyára, tejfölre, tojásra, kolbászra, esetleg szalonnára lesz szükség. Habár ez az alapvető, legközismertebb recept, manapság ennek az ízletes egytálételnek is rengeteg változata van. Az eredeti recept alapja, hogy a hozzávalók egy részét (a burgonyát és a tojást) meg kell főzni, majd rétegezni kell (burgonya, tojás, kolbász, tejföl, majd a tetejére burgonya), ezt követően pedig sütőben készre kell sütni. Amint megsült, azonnal tálalható.
           

Az étel tálalásához savanyúság is mellékelhető, mint például savanyú uborka, káposzta, stb. Amint már említettem, a rakott krumplinak számos egyéb, modernebb változata is ismert, amelyek közül megemlítenék most egy párat.
           

Akik kevésbé szénhidrát dús ételre vágynak, azok bátran helyettesíthetik a burgonyát például karfiollal. Ennek a helyettesítésnek hála az étel alakbarát, mégis ínycsiklandóan finom lesz.
           

Ezen a módosításon felül a rakott krumpli szinte bármivel megbolondítható – kiegészíthetjük hagymával, kukoricával, sajttal, besamellel, virslivel, egyszóval bármivel, ami ízlésünknek megfelelő. Csak rajtunk áll, milyen kombinációt szeretnénk lekészíteni. Ne féljünk kísérletezni, hiszen valódi finomságok készíthetőek ebből az alapvetően egyszerű, mégis nagyon finom ételből.

A kürtőskalács egy olyan érdekes süteményféle, amelyet szén fölött sütnek. Eredetét tekintve a közismert kürtőskalács egyszerre magyar, székely, és erdélyi eredetű. Régebben főként ünnepi alkalmakkor készítették el, manapság azonban a mindennapok részévé vált a fogyasztása.

A sütemény egy érdekes tésztából készül, mégpedig úgy, hogy a tésztát hosszú csík alakúvá nyújtják, majd rátekerik egy csonkakúp alakú sütődorongra. Ezt követően a tésztát kristálycukorba hempergetik, majd a szén fölé helyezik, ahol majd megsül. A szén feletti forgás során, tehát a sütés ideje alatt a tésztacsíkok egybesülne, míg a cukros máz karamellizálódik, így egy nagyon finom ropogós réteget hoz létre a kalács felületén.
           

Amint a kalács aranybarnára sült, a még forró kalácsot cukorral kevert fahéjba, dióba, kakaóba, mákba vagy egyébbe forgatják. Ennek hála egy nagyon finom édesség jön létre. Az édességet általában nem készítik otthon, leggyakrabban strandon, szabadtéri rendevzényeken árusítják.
           

Ugyan a kürtőskalács már évszázadok óta ismert édesség, mai megnevezése csak a 20. Század közepén kezdett uralkodóvá válni. Manapság azonban a kürtőskalácsnak egyéb formájával is találkozhatunk.
           

A hagyományos kürtőskalácson felül töltött változat is kapható. A töltött változatnak is létezik több formája, azonban az egyes típusok alapvető gondolata azonos – a kürtőskalács kúp formájú, kisebb méretű, mint hagyományos társa. A kúpot, megsütést követően dzsemmel, esetleg mogyorókrémmel töltik meg, majd különféle gyümölcsöket helyeznek bele, mint például eper, sárgabarack, őszibarack, és egyéb hasonlók. Az egész ízkavalkád tetejét például csokoládés vagy gyümölcsös mázzal is megbolondíthatják, így teljes lesz az ízélmény.
           

Tekintettel a szénhidrát- és a cukortartalmára, nem egy diétás ételről van szó, amely azonban nagyon ízletes, és biztos mindenkit rabul ejt.

A lángos a magyar konyha jellegzetessége, amely nem mást, mint egy olyan kelt tészta, amelyet bő olajban sütnek ki. Tulajdonképpen egy sült lepényről beszélünk. A lángos elkészítése felettébb egyszerű, csupán néhány összetevőre van szükség, az eredmény mégis egy ínycsiklandó étel.

Csupán egy kis tejre, élesztőre, csipetnyi cukorra, sóra, lisztre, langyos vízre és egy kis olajra lesz szükség. Az összegyúrt tésztát keleszteni kell –a kelesztés általában egy-két órát vesz igénybe. A kétszeresére megkelt tésztát feldarabolják, körülbelül tenyér méretűre nyújtják, majd forró olajon az egyik, majd azt követően a másik oldaláról is megsütik. A sütés pár percet vesz igénybe. Amint elkészült, máris fogyasztható.
  

És hogy mivel is lehet fogyasztani? Tulajdonképpen számos feltét közül lehet választani. A kisült lángos tetejére kerülhet fokhagyma, tejföl, sajt, sajt és tejföl, gomba, juhtúró, ketchup, lecsó, kolbász, kukorica, és még sok más. Mindenki ízlésének megfelelően választhatja ki a számára megfelelő feltétet.
           

A lángost elkészítés után azonnal érdemes fogyasztani, nem alkalmas tárolásra. Magas szénhidrát-, só- és zsírtartalmú, ezért nem igazán egészséges ételről van szó, szóval a diétázóknak nem igazán ajánlott, azonban nagyon finom, így lehet, hogy ők sem fognak tudni ellenállni a kísértésnek. A lángos otthon is elkészíthető, azonban leggyakrabban strandokon, szabadtéri rendezvényeken vagy gyorsbüfékben árusítják.
           

A sima lángoson felül (kevésbé) ismertek a töltött lángos típusok. A lángos tésztája készülhet a már imént említett módon, azonban ebben az esetben nem a kisült tésztára kerül a feltét, hanem azt a sütés előtt teszik bele a tésztába.
           

A már megkelt tésztát tenyér méretűre nyújtják, belehelyezik a tölteléket, majd azzal együtt sütik ki. A kisütés hasonló képpen történik, először a lángos egyik, majd ezt követően a másik oldala kerül kisütésre. Ilyen töltelékként számos ételt használnak, mint például a káposzta, gomba, kukorica, sonka, sajt, ketchup és hasonlók. Természetesen az ilyen lángost is legjobb a kisütést követően azonnal elfogyasztani, szintén nem őrzi meg sokáig a minőségét.

Minden nemzetnek akadnak levesei, és természetesen ez a magyar nemzetre is igaz. A húsleves egy nagyon közkedvelt étel Magyarországon, amely az 1700-as évek táján kerülhetett be a magyar étkezési szokások közé. A húsleves – amint már a nevéből is sejthetjük – húsból és csontból készített leves.

Magyarországon hagyományos módon hétvégi, vasárnapi, valamint ünnepi levesként készítik el, első fogásként tálalják. A leves készülhet sertés-, kacsa-, tyúk-, marha- vagy kakas húsából. A húsleves készülhet füstölt és nem füstölt húsból, a füstölt húsból készült levesek teljesen más ízűek, egy teljesen más ízvilágot képviselnek. A húsleves azonban nem csak magát a húst, hanem csontot, esetleg májat is tartalmazhat. A leves alapja, hogy a húst és a csontot, esetleg a májat hideg vízben teszik oda főni.

A főzés során a húshoz különböző zöldségek kerülnek, mégpedig: sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér, karalábé, burgonya, kelkáposzta, vöröshagyma, petrezselyem szár, stb. Természetesen mindenki saját ízlése szerint készíti el az ételt. Az étel pár órán át fő. Akkor lesz készen, ha a hús és a zöldségek is megpuhultak.

A kész levesbe cérnametélt, levesbetét vagy grízgaluska kerül, majd a leves ezzel együtt kerül tálalásra. A leves természetesen akkor lesz a legszebb színű és a legízletesebb, ha házi tartású baromfiból készül. A jó húslevesnek úgymond „gyöngyözik” a teteje.

Maga a húsleves arról is ismert, hogy betegségek során, esetleg macskajajra is gyógyírként szolgál. Energiával tölti fel a beteget, laktat, hozzájárul a szervezet folyadékpótlásához, valamint támogatja a különböző vitaminok felszívódását. Egyszerűen úgy is mondhatnám, ez egy csodaszer, ami azon kívül, hogy számos jótékony hatással bír a szervezetre, igazán ízletes is.